Nemzetközi médiával foglalkozó cég vezetőjeként mindig érdekelt a hírfogyasztás lélektana. Az exponenciálisan növekvő digitális médiatérben egyre nagyobb a médiazaj, és ez nem újkeletű: már Tolsztoj is leírta az Anna Kareninában az 1870-es években, hogy „az újságok túl sok és felesleges dolgot nyomtatnak ki azzal az egyetlen céllal, hogy a figyelmet magukra fordítsák, és a többi újságot túlkiálltsák.” A médiától azt várnánk, hogy szűrje és rangsorolja a híreket, de pontosan ennek ellentétét végzi: egyre nagyobb mennyiségben zúdítja ránk az információt. Érezzük a környezetünkben: a hírfogyasztásnak komoly stressztermelő hatása van több szinten is.
A FEAR OF MISSING OUT (FOMO) jegyében érezzük a függést, hogy folyamatosan kövessük a világ eseményeit. A naprakészség igénye kényszerré is válhat, pedig a valóban lényeges összefüggések értését még akadályozhatja is a napi hír- és álhírtúladagolás. A NEGATIVITÁSI TORZÍTÁS miatt a rossz híreket nagyobb súllyal kezeljük és hosszabb ideig tároljuk, mint a semleges vagy pozitív tudósításokat. A túlélés szempontjából az ismeretlenre és veszélyre mindig is nagyobb figyelmet fordítottunk, mint az egyszerűségre, nyugalomra és szépségre. A fenyegetésre való érzékenységünk magas, az agy érzelem-feldolgozó központja, az amigdala negatív hírekre fokozottabban reagál. Ez így volt már az ősközösségekben is: gyorsabban terjedtek a vészjósló hírek, hiszen a közösség fennmaradását segítette elő, ha gyorsan értesültek egy közelgő kardfogú tigrisről vagy ellenségről. Legyen az vírusos járvány, háború vagy gazdasági nehézségek, hajlamosak vagyunk rettegni a napi negatív híradásokon „jobb félni, mint megijedni” alapon. Az agyműködésünk ilyenkor fokozottabb, a test kortizoltermelése emelkedik. A negatív hírekkel járó kognitív terhelés stresszt, szorongást és depressziót okoz különösen az idősebb korosztálynál. A médiaipar pedig kihasználja a psziché gyengepontját. A negatív hírek több kattintást, a több kattintás több hirdetési bevételt hoz. Ami az egyiknek félelem, az a másiknak pénz. A negatív torzítás csimborasszója az ún. APOKALIPTIKUS VÁGY, ami a katasztrófa és a világ vége iránti vonzalom pszichológiája. E fogalmak a drámaian sokkoló, katasztrofális eseményekhez kapcsolódó vonzalmunkat írják le – származzon az unalomból, félelemből vagy a változatosság iránti igényből az emberben. A járványok, háborúk, államcsődök, globális válságok bármikor megszínesíthetik a hétköznapokat. Végül a MEGERŐSÍTÉSI TORZÍTÁS jegyében hajlamosak vagyunk azokat a híreket előnyben részesíteni, amelyek megszilárdítják meglévő nézeteinket. Azokat a híreket keressük, melyek igazolnak bennünket. A közösségi média algorítmusai pedig késszséggel erősítik a politikai polarizálódást és a véleménybuborékokat.
Mindezekre jó gyógyszer lehet Rolf Dobelli NE OLVASS HÍREKET! Avagy miért mondj le a hírekről a testi és lelki egészséged érdekében című könyve. Hogy csak egy mondatot idézzek: „A hírvilág mocsarában úgy nőnek a hírek, mint a gomba. Van köztük olyan, ami fogyasztható, de van amelyik mérgező, és egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól az egyiket a másiktól.”
2025 első két hónapja nem szűkölködött meglepetésekben. A rendkívüli évkezdés híreinek feldoglozásához segítek néhány általam AI-val készített képes beszámolóval. Miről szólt a híradó eddig 2025-ben?
– az USA hadsereg kivonulásáról Európából
– a gázai övezet elfoglalásáról és üdülökörzetté alakításáról
– Grönland és Panama katonai megszállásáról
– Kanada annexiójáról az Egyesült Államokba
– Észak-Korea turisztikai kapunyitásáról
– a NATO széteséséről
– Ukrajnába vezényelt Európai békefenntartókról
– Donald Trump dezinformációs térbe kerüléséről és orosz KGB-s múltjáról
– Magyarországon végrehajtott ukrán terrorista támadásról
– Putyin és Trump szaud-arábiai találkozójáról
– az ukrán nehézföldfémek amerikai-orosz konzorciumban való kitermeléséről
– Xi Jin Ping kínai, Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök győzelem-napi találkozójáról Moszkvában
– valamint arról, hogy az oroszok lerohanják egész Európát
