Sokan írtak már a dokumentumról. Alább csak azokra az összefüggésekre fókuszálok, amelyeket nem találtam elég hangsúlyosnak a megjelent elemzésekből.
– VILÁGCSENDŐR HELYETT – A stratégia nemcsak Európa, de az indo-csendes-óceáni térség viszonylatában is hangsúlyozza, hogy az USA nem kíván a jövőben egyedül rendet tartani a világban. A katonai kiadások és a védelmi kapacitások fokozására kényszeríti nemcsak európai, de dél-kelet ázsiai partnereit is. Előbbieket Oroszország ellensúlyozására Európában, utóbbiakat (Fülöp-Szigetek, Japán stb.) edig az „Első szigetlánc” védelmi vonalát erősítendő Kínával szemben.
– AMERIKA EURÓPA ELLEN? – A mai magyar szociálliberális elit Trumptól félti Európát, az amerikai elnök „az európai civilizáció túlélésért tett figyelemfelhívását” azonban olyan liberális lapok is jóváhagyták, mint a Foreign Affairs. A zavar a nyugati liberális mainstreamben maximális. Van egy már-már axiomatikus tétel: szerintük Trump Európa- és atlantizmus-ellenes. Már J.D. Vance egy évvel ezelőtti müncheni beszédénél is könnyekkel küszködve konstatálta Christoph Heusgen, a konferencia német elnöke, hogy sértő és ellenséges, amit az alelnök Európáról állít. Fájdalmas az igazság, amikor Európa elhibázott migrációs politikájával, energiafüggőségével, gazdasági lassulásával, a szabadságjogok csorbulásával, politikai cenzúrával szembesítik az öreg kontinens politikai elitjét. Egyben viszont nem tévednek. A stratégiai dokumentum nyomás alá helyezi az európai politikát. Nem azoknak kedvez, akik ma az európai intézmények élén állnak. Ebből azonban azt levezetni, hogy anti-európai és anti-atlantista az új amerikai irány, erőteljes hübriszről árulkodik. Ma a nyugati világban egy éles vita folyik arról, hogy „mi jó Európának?”, és ebben, ha a szociálliberális mainstream véleménymonopóliumot hirdet, tovább ássa önön sírját. A trump-i stratégia Európát nem gyengíteni, hanem erősíteni akarja, hiszen legnagyobb kereskedelmi partneréről, katonai szövetségeséről és rokonnépéről van szó. Önmegtévesztés, ha ezt a stratégiát az európai baloldal Európa-ellenesnek hiszi. Bár kétségtelen, hogy az amerikai szándék Európában az új jobboldal, a patrióta pártok helyzetbe hozása és a régi politikai elit leváltása. De ez nem Európa, mintsem egy meghatározott politikai kör ellen intézett kihívás. Hogy az USA manipulálná Európát? Ehhez eddig is hozzá voltunk szokva a soft power, a woke, a DEI NGO támogatások és számos külpolitikai doktrína által. „Célunk segíteni Európának kijavítani jelenlegi úttévesztését, mert erős Európára van szükségünk, ahhoz hogy versenyképesek maradjunk. A transzatlanti kereskedelem és az európai gazdaság sikere továbbra is alapvető záloga az amerikai gazdaság sikerességének.”
– NATO 2.0 – Az Észak Atlanti Szerződés Szervezetének szerepfelfogása is módosul, de ha ezt Európa jól fordítja le, javára is válhat. A transzatlanti kapcsolatok partnerségre nem gondoskodásra alapulnak majd. Megemelt védelmi költségvetésre és saját védelemre kell készülnünk.
– NYUGATI ÉRTÉKEK – A stratégia beszámol az illegális bevándorlás, szervezett embercsempészet, a narkoterroristák és a woke/genderideológia vadhajtásai ellen tett hatékony lépésekről valamint a határvédelem, a hadsereg erősítése és a Kambodzsától Azerbajdzsánig tartó, sikeres béketeremtések érdekében tett lépésekről. Ezektől a nyugati világ, nem gyengébb, hanem erősebb lesz az egyre nagyobb kihívást jelentő és egyre számosabb nem-nyugati világgal szemben.
– PRIMUS INTER PARES – Az USA meg kívánja tartani a legerősebb pozíciót az erősek között legyen szó katonaságról, gazdaságról, biotechnológiáról, mesterséges intelligencia kutatásról vagy innovációról, de pontot tesz a korábbi amerikai külpolitika hagymázas, unipoláris-hegemón álmára. Trump a Monroe-doktrína „kiegészítésével” a nyugati féltekén kívánja pozícióit megerősíteni.
– REGIONÁLIS ÉS NEM GLOBÁLIS HEGEMÓNIA – „Elődeink tévesen mérték fel Amerika teherbíróképességét. Nem áll módunkban az amerikai érdekektől távoli, véget nem érő háborúkat és a harmadik világ ideológiai nevelését finanszírozni. Már csak azért sem, mert utóbbi sok esetben kifejezetten szembenállt az amerikai nép érdekeivel.”
– DEMOKRÁCIAEXPORT VÉGÁLLOMÁS – A demokrácia szó alig fordul elő a dokumentumban. (Háromszor, míg a bideni időkben a nemzetbiztonsági stratégia több mint kétszázszor használta ezt a kifejezést.) No nem azért, mert az új kurzus nem tartaná legalább olyan fontosnak odahaza a demokratikus intézmények működését mint elődeik, hanem azért, mert a liberális demokráciakiterjesztés megszűnt központi eleme lenni az amerikai külpolitikának. „Nemtudunk a világ minden régiójára ugyanakkora figyelmet fordítani. (…) Amerika utat tévesztet külpolitikája, hogy eltérírtse például az öböl-államokat tradícióiktól és sajátos kormányzati formáiktól – ezennel végéhez érkezett.”
– KÍNA A VERSENYTÁRS – A dokumentumban hangsúlyos helyet kapott Kína, amivel szemben egyfelől gazdasági függetlenséget (kiemelten a ritkaföldfémellátás tekintetében), másfelől a lehető legjobb kereskedelmi kapcsolatokat kell elérni. Az USA továbbra is kezeskedik Tajvan felett, de a dokumentum nem számol fegyveres konfrontáció valós esélyével Kínával.
– VÁLTOZÓ VISZONY AZ OROSZOKKAL – Míg a bideni érában új hidegháborús időszakot éltünk meg, a Trump adminisztráció az ukránok elleni orosz aggresszió ellenére sem tekint ellenségként Oroszországra. „Az európaiak egzisztenciális fenyegetésként tekintenek Oroszországra, az USA érdeke viszont a háború lezárása, Ukrajna újjáépítése és Oroszországgal való gazdasági együttműködés újraindítása.”
A 33 oldalas nemzetbiztonsági stratégia egy átfogó szintézése az eddigi elnöki és miniszteri nyilatkozatoknak, és nélkülöz minden hóka-móka fantazmagóriát Kanada beolvasztásától Grönland megszállásán át a Gázai Riviéráig.
