Az elmúlt években volt módom közelről megismerni az új republikánusok gondolkodását itthon és az Egyesült Államokban. A MAGA-közösség az immár 100 éves America First szellemiségében él. Ellenzi azt az amerikai külpolitikát, mely a II. világháború óta közel száz rezsimváltásban vett részt olyan távoli, kis országokban is, melyek nevét az átlag amerikai ki sem tudja ejteni. Trump kormányai e korszak végét jelölik. Az amerikai elnök beiktatási beszédében rögzítette, hogy az új USA ereje nem abban nyilvánul meg, hány új háborút nyitnak meg, hanem abban, hányból tudnak távol maradni. Marco Rubio első miniszteri interjújában intett búcsút az egypólusú világrendnek, és ismertette az USA kihívásait az új, multipoláris világrendben. A tegnapi napon pedig J. D. Vance alelnök erősítette meg az „új amerikai külpolitikai korszak” lényegét az Amerikai Haditengerészeti Akadémián. Beszédének legemlékezetesebb pillanatait magyar fordításban közlöm.
—
„Trump közel-keleti útja pontot tett arra a több évtizedes, amerikai külpolitikára, mely hátat fordított alapító atyáink örökségének. Külpolitikai kalandjainkkal hosszasan kísérleteztünk ahelyett, hogy valós nemzetbiztonsági érdekeinkre és szövetségeseink fenntartására fókuszáltunk volna. Beleavatkoztunk távoli államok belügyeibe még akkor is, ha azokhoz semmilyen érdek nem fűzött bennünket.”
„A Szovjetunió felbomlásával elhittük, hogy mi vagyunk a leghatalmasabbak, és versenytársak nélkül feladatunk a világ problémáinak megoldása. Leszoktunk arról, hogy mi magunk gyártsuk saját autóinkat, számítógépeinket, fegyvereinket, és vizeinket őrző hajóinkat. Miért tettük ezt? Mert azt hittük, hogy „gazdasági eszközökkel politikai célokat fogunk elérni.” Azt hittük, hogy megjavítjuk más országok gazdaságát, és ezzel békét hozunk a világba. Ezek a kísérletek azonban rendre visszafelé sültek el. Azt hittük, Kínának az az útja, hogy egy másik Amerikai Egyesült Államok váljék belőle. Azt gondoltuk, jó irány, ha a saját képünkre formáljuk a világot.”
„Ahelyett, hogy energiáinkat Kínára és versenytársainkra fordítottuk volna, vezetőink arra koncentráltak, amit a világ vezető szuperhatalmaként könnyű feladatnak láttak. De elérhető cél-e demokráciákat építeni Közel-Keleten? Szinte lehetetlen és hihetetlenül drága. Az utat tévesztett amerikai külpolitika felelősségének többtrillió dolláros terhét márpedig nem politikusaink viselték, hanem az amerikai nép és családjaink. Katonáink tízezrei, akik életüket adták a frontokon. Rájuk nehezedett múltbéli kudarcaink súlya.”
„Politikusaink valós nemzetbiztonsági érdekeinket sutba dobták magasztos, idealista és inkoherens absztrakciókért. Elköteleztük magunkat hagymázas, expanziós ideák és távoli, kis országok rezsimváltása mellett, hogy terror elleni harcunk mindig tovább folytatódhasson.”
„Hadd legyek nagyon világos: A Trump-adminisztráció irányt vált. Nincs több ködös küldetés. Nincs több nyitott végű konfliktus. Visszatérünk a realista külpolitika talajára. Célunk alapvető nemzetbiztonsági érdekeink védelme.”
„Az idealisták kereszteshadjáratainak kora lejárt. Új külpolitikánk középpontjába az amerikai elrettentő erő hitelének és védelmünk ütőerejének visszaadása, valamint a fegyelmezett, elveken alapuló, konfliktusokat megoldó cselekvés áll.”
„A hidegháború évtizedei alatt sem tengeren, sem szárazföldön, sem a levegőben nem akadt kihívónk. A megkérdőjelezhetetlen amerikai dominancia kora azonban véget ért.”
„Manapság komoly fenyegetésekkel nézünk szembe Kína, Oroszország és más országok részéről, amelyek eltökéltek abban, hogy minden területen legyőzzenek minket – legyen az űrtechnológiánk, globális ellátási láncaink vagy éppen a kommunikációs infrastruktúránk.”
„Ígérjük, és én magam személyes ígéretet teszek arra, hogy megbecsüljük a legfontosabb értékünket: a hadseregünket, vagyis Önöket, és csak akkor vetjük be a jövőben, ha az a nemzetünk védelme számára valóban érdekünkben áll.”