„Az ellenségünk nemzetbiztonsági kockázatot jelent hazánk számára”, „figyelmeztettük őket többször is”, „ellenséges, fegyveres nagyhatalmaknak adnak otthont a szomszédunkban”, „megelőző csapást kell mérnünk rájuk”, és „nem a népükkel van gond, hanem szélsőséges országvezetéssel, amit likvidálnunk kell”.
Ezeket nem Vlagyimir Putyin mondta Ukrajna tekintetében, hanem Donald Trump, aki ENSZ BT határozat, sőt a Szenátus tájékoztatása nélkül hajtja végre Venezuela kormányzatának likvidálását ezekben a percekben. Ez nem jó vagy rossz. Így működnek a nagyhatalmak. Így működött Amerika már a Disznó-Öbölben, Grenadában és Guatemalában, és így működtek az oroszok Kelet-Ukrajnában vagy a sztánokban.
Mindeközben az orosz elnök költői kérdései: „Mégis milyen felhatalmazással és ürüggyel bombázták Belgrádot? És Irakot, Szíriát vagy Líbiát? És miért nem járt mindezért semmilyen szankció az ENSZ vagy más nemzetközi szervezetek részéről? Azért mert Amerika bármit megtehet. Ennyit a nemzetközi jogról.”
A modernkori nemzetközi jog unipoláris, nyugati normatívákra és pozitív diszkriminációra, az „egyenlőbb az egyenlőknél” iratlan szabályára alapszik. Amit látunk Ukrajnában, Venezuelában, Iránban és összeségében a pólusok között, az nemcsak az erőterek összecsapása, hanem egy új, többpólusú nemzetközi jogrend kialakulásának előszobája is.
Nemhiába nem tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) ma már egyik nevezett ország sem.
