Európa gyermekei

• az Egyesült Államok nem érdekelt a transzatlanti szövetség felbontásában. Ellenkezőleg: Európára továbbra is mint legfontosabb partnerünkre tekintünk. Alapítónknak tekintjük az itáliai felfedezőt, aki az új világot először meglátta és az első keresztény templomot felépítette az Atlanti-Óceán túlpartján. Szülőként tekintünk a britekre, kiknek nemcsak az anyanyelvünket, hanem politikai berendezkedésünket és jogrendünket is köszönhetjük, vagy a spanyolokra, akik az első ranch-eket és farmokat megépítették, a holland, német, skót és az ulster-i ír telepesekre, akiknek mezőgazdasági szaktudása felvirágoztatta az új világot.

• Európa és az Egyesült Államok az utóbbi évtizedekben keletről és délről megnyitotta a korlátlan bevándorlást, mely a nyugati civilizáció hanyatlásának veszélyét rejti.

• a közös történelmi, nyelvi, vallási és kulturális hagyaték a nyugati civilizációt arra kell, hogy késztesse, hogy együtt védjék meg magukat abban a globalizált világban, melynek a Nyugat nemcsak haszonélvezője, de vesztese is lett.

• ennek első számú előfeltétele, hogy Európa képes legyen önmagát megvédeni és fenntartani

• a berlini falat követő liberális dogmák a „történelem végéről” és a globális liberális demokráciáról „őrült eszmék voltak”, amiért „drágán megfizettünk”

• mind a berlini fal leomlása előtt, mind manapság az erőterek versengése és a nemzetállamok szuverenitása irányította a nemzetközi kapcsolatokat. A pólusok nemzetközi versengése a természetes állapot, a liberális hegemónia-elmélet egy néhány évtizedes kísérleti tévút volt.

• nyugati civilizációnk fenntartása érdekében tett lépéseink alapvető kulturális és nemzetgazdasági értékek melletti elköteleződésünk megnyilvánulásai, és nincs közük semmilyen idegengyűlölethez, melyet kritikusaink oly gyakran nekünk szegeznek

• az USA az elmúlt 30 évben – hagymázas világbéke gondolatok és profitmaximalizálás mentén – kiszervezte termelését, iparát, munkahelyek százezreit, ellátási láncait és ezáltal szuverenitását Keletre a riválisoknak és ellenségeknek. És közben nem vettük észre, hogy a feltörekvő országok kizárólag saját nemzetgazdasági érdekeiket követték. A „rule based order” és a „globális falu” absztrakciói évtizedekig zárójelbe tették a nemzeti szuverenitás és nemzettudat többezeréves természetszerűségét.

• saját védelmét az USA egyedül is megoldja, de Európával együtt hatékonyabb. „Európával nem csak gazdaságilag, katonailag vagyunk egy közösség, hanem lelkileg, kulturálisan is.” Egységben az erő az Atlanti-Óceán két partján – ez az euroatlantizmus lényege.

• Az ENSZ napjainkig egy fontos intézmény, de a legégetőbb konfliktusok rendezésében béna kacsa. Az USA békéltető tárgyalásai kellettek a gázai háború lezárásához, az USA kellett ahhoz is, hogy Ukrajna és Oroszország végre tárgyalóasztalhoz üljön, és az USA 14 bunkerromboló rakétája kellett ahhoz is, hogy Irán síita vezetése felfüggessze nukleáris programját.

• „Egy tökéletes világban mindezt diplomáciai eszközökkel és határozatokkal lehetne elérni, de nem élünk tökéletes világban. Nem engedhetjük, hogy bárki nyíltan fenyegethesse polgárainkat, és veszélyeztesse a globális stabilitást elvont nemzetközi jogi szabályozások mögé bújva, amelyet épp ők sértenek meg rendszeresen”

• az USA előző kormányai önkéntesen lemondtak a gyártásról és az alapvető nemzetgazdasági fundamentumokról, míg zöld klímapolitikai délibábokat kergetve elszegényítette társadalmát. Eközben riválisaink növelték olaj-, szén- és földgáz kitermelésüket.

• az USA támogatja azt az Európát, aki kész visszafordulni és elvetni az önsorsrontó, liberális bevándorláspolitikát és klímapolitikát, és működését ismét a nyugati civilizációt alapjaiban meghatározó keresztény fundamentumokra helyezni. Az USA kész azért az Európáért tenni, aki készen áll történelmi és kulturális hagyatékát konzerválni.

• Mozart és Beethoven, Dante és Shakespeare, Michelangelo és Da Vinci, a Beatles és a Rolling Stones, a szixtusi kápolna ívei és kölni dóm tornyai mind arra emlékeztetnek bennünket, hogy minden, ami a nyugati civilizációt alapjaiban meghatározza, az innen, az öreg kontinensről származik.

• a transzatlanti együttműködésnek újra azon kell dolgoznia, hogy a „Nyugat évszázadába” lépjünk: ellátási láncainkat a nyugati féltekére szervezzük vissza, a technológia és védelem szempontjából nélkülözhetetlen ritkaföldfémeket nyugati forrásokból termeljük ki. Űrkutatásban, mesterséges intelligencia kutatásban, ipari automatizációban és gyártásban kiaknázzuk a nyugati világ szinergiáit, és így együtt vesszük fel a harcot a felemelkedő globális déli és keleti kihívásokkal szemben.

• vissza kell szereznünk a kontrollt határaink felett, és vissza kell utasítanunk minden olyan vádat, hogy a konzervatív migrációs politika xenofóbia volna. A nemzeti szuverenitás gondolatköre az, ami a hanyatló nyugati civilizáció egyetlen utolsó védőbástyája.

• a globális nemzetközi rend továbbra is fontos, de nem írhatja felül a nemzetek alapvető biztonsági és gazdasági érdekeit. Az USA megreformálni és nem felszámolni kívánja az általa létrehozott nemzetközi rendet.

• az USA határozottan fellép ott, ahol a nemzetközi jog eredménytelen marad olyan aktorokkal szemben, melyek elemi szinten jelentenek veszélyt az amerikai társadalom számára.

• missziónk egyesíteni az európai és amerikai erőket abból a célból, hogy riválisaink ne találhassanak fogást kollektív védelmünkön, és ne fordulhasson elő az, ami 500 év atlanti korszak után 1945-ben először bekövetkezett, nevezetesen, hogy a nyugati világ zsugorodásnak indult.

• keressük a szorosabb együttműködést azzal az Európával, mely útitárs az amerikai misszióban. Amelyet nem félelmek hajtanak. Amely nem fél a klímaváltozástól, ami nem fél saját erőforrásaiból megoldani demográfiai kihívásait, ami nem fél az új technológiától, és ami nem fél nemet mondani a nyugati civilizációt fenyegető veszélyekre.

• Az amerikaiak – bár a nyugati féltekén élnek – mindig is Európa gyermekei maradnak. Együtt harcoltunk a szovjetkommunista zsarnok ellen, együtt egyesítettük a nyugati világot 1991-ben és együtt harcoltunk Kapyongban és Kandahárban is. Most is együtt akarjuk folytatni utunkat legrégebbi szövetségesünkkel, Európával.

A kérdésre, miszerint az amerikai külpolitika kudarcot vallott-e az orosz-ukrán háború rendezésében, Rubio elmondta, hogy:

• a tárgyalások haladnak, a felek mára a helyzet rendezésének legkritikusabb kérdéseire szűkítették le a fókuszt,

• négy év után amerikai közvetítéssel ukrán és orosz katonai felső vezetők először ültek le egymással tárgyalni a napokban,

• nem tudhatjuk, hogy mivé fajult volna el a nyugati világ és Oroszország egymásnak feszülése, ha az új amerikai külpolitika az elmúlt egy évben nem a helyzet diplomáciai rendezésére, hanem a háború további eszkalációjára helyezte volna a hangsúlyt,

• miközben a tárgyalások haladnak, az USA nem adta fel a helyzet gazdasági kikényszerítésének politikáját sem: további szankciókat helyeztünk az orosz olajra, Indiávál megállapodtunk az orosz olaj leválasztásáról, és a Pearl Program keretében továbbra is eladunk fegyvereket Európának, melyből ők az ukrán védelmet biztosítják,

• senki itt a teremben, nem ellenezne egy tárgyalásos konfliktusrendezést amennyiben az egy tartós és igazságos békét hozna Ukrajnában. Ezen fogunk továbbra is dolgozni.

Az amerikai külügyminiszter a müncheni biztonsági konferencia után Magyarország felé veszi az irányt.

A beszéd teljes egészében itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=yOjBJ89aeXA