Cégünk, az általunk épített szoftverrel már hosszú ideje nemzetközi médiafigyeléssel és -elemzéssel foglalkozik, és ebben előny, hogy a nyílt forrású információ- és hírszerzéshez nekem sem kell a hazai sajtó sokszor leegyszerűsített és negatívan torzító narratíváit fogyasztanom. Mindez segíti a nemzetközi kapcsolatok elemzési tevékenységemet is. Ha a hazai sajtót olvasom, az a kép alakul ki bennem, hogy az USA Oroszországgal éppen azon dolgozik, hogy Európát térdre rogyassza, az EU pedig szinte egyedül veszi fel a harcot Oroszországgal.
Jóllehet a tengerentúlon is bőven találunk meredek állításokat. Itt van például John Bolton, egykori elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó, aki a napokban azt nyilatkozta a Daily Express-nek, hogy az USA éppen a NATO felszámolásán dolgozik.
Az első személyes tárgyalások ezekben a percekben zajlanak az amerikaiak és oroszok között. Az amerikai delegáció vezetője Marco Rubio külügyminiszter, akit Steve Witkoff, a Fehér Ház közel-keleti megbízottja, és Mike Waltz, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója kísér. Aki a tárgyalófeleket első kézből meghallgatta, megnézte a CBS, Fox News interjúkat az elmúlt órákban, az tudja, a mostani tárgyalások célja helyreállítani az Egyesült Államok és Oroszország között több mint három éve megszakadt kommunikációt, és bizalmat építeni a tűzszünet előkészítéséhez, a helyzet normalizálásához. A rijádi megbeszélések nemcsak Ukrajnáról szólnak, hanem a Közel-Keletről, Gázáról, a dollár pozíciójáról, energiapolitikáról és mesterséges intelligenciáról.
Rubio és csapata többször leszögezte, hogy ha az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos tárgyalások érdemi szakaszba lépnek, akkor számítanak Ukrajna és az EU elképzeléseire is. (Utóbbira mint a szankciókhoz továbbra is ragaszkodó félre.) Mike Waltz nevéhez fűződik egyébként az a legkevésbbé sem Moszkva-barát stratégia, hogy az olajárak csökkentésével Oroszország gazdaságát gyengíteni, az USA tárgyalási pozícióját erősíteni kell. Waltz volt az is, aki az Economist-ban elsőként bontotta ki, hogy „az ukránok fegyverzése a kudarc receptje.” A másik oldalon, Peszkov pedig még Ukrajna EU tagságát sem zárta ki. Tehát mindenki beteszi a tétjéit, lassan az asztalra kerülnek a kártyalapok.
Azok a spekulációk, miszerint az USA azon dolgozna, hogy Európa Oroszország martalékává váljon, és a NATO szétessen, teljesen alaptalanok. Az USA érdeke, hogy Európa nagyobb részt vállaljon a védelmi költségekből. Sőt, önálló hadseregével járuljon hozzá saját védelméhez, ezzel csökkentve USA-függőségét. Mert a függőség nem valós partneri viszony ugyebár. Európa új időszámítása megkezdődött a NATO-n belül, újratervezés folyamatban. Amerika számára pedig kulcsfontosságú, hogy az euroatlanti szövetség, és különösen a NATO megerősödjön a keleti kihívóival szemben a multipolárissá vált világban.
Meloni úgy fogalmazott, „az EU vezetői Trump-ellenes hangulatban tárgyalnak”. Az lenne meglepő, ha azok a vezetők, akik eddig feltétel nélkül a Biden-kormányzat háborús stratégiáját követték, hirtelen fanfárokkal fogadnák a Trump-adminisztráció gyökeresen új irányát.
A nap végén azonban mindenki belátja, a) Európa önmagát sem képes megvédeni, nemhogy Ukrajnát Oroszországgal szemben, b) a hagyományos atlanti szövetséget az új koordinátarendszerben meg kell erősíteni, c) az öreg kontinens millió belső politikai és gazdasági problémáival nem akar magának egy újabb problémát teremteni azzal, hogy asztalt borít jóval erősebb transzatlanti partnerére. A kezdeti hullámverések és ötletbörze tehát megítélésem szerint lecsillapodnak majd, ahogy körvonalazódnak az orosz elképzelések.
Miért determináltak az euroatlanti kapcsolatok Nyugaton? Számomra a geopolitika atyja, Halford Mackinder magterület-elmélete adja meg a választ, amely nemcsak a hidegháborús évtizedekben, hanem ma is alapját képezi az amerikai külpolitikának. De legyen ez egy következő bejegyzés témája.