Avagy Pleven-terv volt az első európai kezdeményezés egy önálló, közös hadsereg és védelempolitika létrehozására. A hidegháború hajnalán Nyugat-Európa egyfelől tartott egy közvetlen szovjet katonai támadástól, másfelől az amerikai függőséget akarta csökkenteni.
1950-ben az USA jelentős katonai kapacitásokat helyezett át a koreai hadszintérre, így ésszerűnek látszott Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, de ezt Robert Schuman, francia külügyminiszter – érthető okok miatt – elutasította. Végül a tervet René Pleven francia miniszterelnök nyújtotta be egy közös nyugat-európai hadsereg felállítására.
A védelmi közösség létrehozásáról szóló tervet 1952 májusában alá is írták a Hatok Párizsban, de végül francia ellenállásra nem ratifikálták, így soha nem lépett hatályba.
Az európai nemzetállamok nem tudtak megállapodni egy közös, szupranacionális hadügyminiszteriumban, és szuverenitási problémákat láttak a közös hadsereg fenntartásában és a katonák közös sorozásában is. A Montánunió tagországai a fegyvergyártást és a katonák kiképzését is nemzetállami hatáskörben akarták tartani, és frissek voltak a traumák is egy újraéledő német hadsereggel szemben.
Az Európai Védelmi Közösség egy ambíciózus, de meghiúsult terv volt a közös védelem megteremtésére. A javaslatot a franciák nyújtották be, de végül ők is kaszálták el.
Így az öreg kontinens egyesített védelem nélkül, a haderőfejlesztés pedig tagállami hatáskörben maradt. Európa fő katonai védelmi feladatait továbbra is a NATO töltötte be, a szovjetek pedig Nyugat-Európa határain kívül maradtak mindvégig. A Truman- és Brezsnyev-doktrína világos szabályait betartva, a nyugati és a keleti blokk közti választóvonalat át nem lépve.
@követő