A geopolitikai sakktáblán lehet minden gyalog, futó, huszár és bástya mozgását elemezni, de a lényeget a két király – azaz az USA és Kína – egymáshoz viszonyított pozíciója adja meg.
Kétpólusú világrendről mégsem beszélhetünk. Bipoláris rend a II. világháborút követő évtizedekben volt, amikor a világot hermetikusan Nyugatra és Keletre osztotta a Balti-tengertől az Adriáig húzódó vasfüggöny. Napjaink multipoláris világában azonban a globális piac, a szabadkereskedelmi övezetek, a szabad tőke- és munkaerőáramlás, valamint a multilaterális szervezetek szorosan összekapcsolják a pólusokat. A világgazdaságot és a politikai eseményeket a két fő erőtér (USA és Kína) és három mellékpólus (Európai Unió, Oroszország és India) határozza meg.
Míg Venezuelába – az egyre jobban Kína kezébe kerülő – olaj felügyeletéért kellett bemennie az USA-nak, addig egy erősebb jelenlét Grönland-szigetén azért szükséges Trumpnak, hogy ritkaföldfémek terén csökkentse függőségét a monopolhelyzetből diktáló Kínán.
A Grönland bekebelezésével kapcsolatos kommunikáció a madman tárgyalástechnika kiemelkedő példája. Egy blöff. Trump valós célja olcsón megszerezni a bányászati jogokat a szigeten, és e cél eléréshez a tárgyalópartnereit megfélemlíti: az ingatlanárát extrém alacsonyan határozza meg, hogy majd félúton megállapodjon, úgy hogy közben az eladónak még sikerélménye is lesz.
A Béketanács nem alternatíva az ENSZ-re, de hatékony lehet a mediációban és a diplomáciai nyomásgyakorlásban a világ gócpontjainak pacifikálásában, ahogy hasonló, az ENSZ-szel párhuzamos, békéltető fórum segítette lezárni a Boszniai háborút is 1995-ben.
A világ nagyhatalmainak – Peking, Moszkva, Washington, de Ankara – érdeke is az, hogy a magyar kormány a helyén maradjon az áprilisi országgyűlési választások után.
Fekete Rita külpolitikai magazinjában jártam a Hit Rádióban.
