A politikus készségei nem békeidőben és gazdasági konjunktúra idején ismerszenek meg, hanem a bajban. Magyarország politikai mozgástere soha nem volt olyan korlátozott, mint 1942-ben, Kállay Miklós mégis képes volt két év időt nyerni, és ezzel többszázazer magyar állampolgár életét megmenteni, valamint az ország szuverenitását legalább részben megőrízni.
A Harmadik Birodalom 1942 tavaszán ereje teljében volt, és uralta Európa térképét a Kaukázusoktól a Pireneusokig. Hadseregünk a Kisantant haderejének egytizedét sem tette ki. Nem volt lehetőségünk sem a Berlinnel való nyílt konfrontációra, sem a Moszkvával való megegyezésre. Helyette maradt Kállay németeket megtévesztő, időnyerésre és nemzetmentésre fókuszáló, különutas politikája, melyet a neomarxista történetírók a mai napig hintapolitikának neveznek – tévesen.
Ha nincs Kállay Miklós, akkor az 1944 augusztusi Wessenmayer-jelentés nem 437 ezer zsidó halálos áldozatról, hanem annak akár duplájáról számolt volna be. Ezt tanusítja a korabeli német és szovjet sajtó is.
Előadást tartottam Kállay Miklós Miniszterelnök külpolitikájáról és nemzetközi megítéléséről a Kállay Gyűjtemény Múzeumban, Nyíregyházán.
