Ma 81 évvel ezelőtt szabadították fel az auschwitzi halálgyárat.
Régi legenda, hogy a német haláltáborokban történt borzalmakról a politikai elit csak 1944 nyarán, az auschwitzi jegyzőkönyvekből szerzett tudomást.
Mindez semmi más, csak önfelmentés.
Nemcsak a magyar katonai hírszerzés kapott információkat a Wannsee-ban felvázolt végső megoldás végrehajtásáról, hanem a sajtót olvasó, utca embere is. Ha akart. A sajtótermékek persze nem voltak teljesen pontosak és következetesek – hiszen katonai dezertőrök, menekültek beszámolóiból és a lengyel emigráns források információmorzsáiból táplálkoztak – de a lényeg már 1942-ben tudható volt.
Magyarországon a Kállay-kormány ezév októberére már tisztában volt azzal, mi történik odaát. Pontosan ezért adták át decemberben a berlini követnek azt a jegyzéket, melyben Magyarország nemet mondott a gettókra, nemet mondott a sárga csillagokra és nemet mondott a zsidók deportálására.
A zsidóság Magyarországon biztonságban érezte magát egészen 44 tavaszáig, a német megszállásig. A náci propagandalap, a Volkischer Beobachter éppen ezért már 1941 nyarán megírta, hogy „Magyarország az európai zsidóság menedékhelyévé” vált.
Nemzetközi sajtókutatást végeztünk a Holokauszt megjelenéséről a külföldi és hazai lapokban. A kellemetlen igazságró Kossuth Rádióban beszéltem.
