A Hit Rádióban jártam Fekete Ritánál egy közel egyórás interjún.
A legfőbb pontok a beszélgetésből:
• A Nyugat ketté hasadt. Nem politikai nézetek és nem feltétlenül a szociál-liberális/konzervatív tengely mentén. Az orosz-ukrán háború értelmezése az, ami áthidalhatatlannak tűnő morális és világnézeti ellentéteket hozott a felszínre a nyugati civilizációban.
• Az egyik tábor – hívjuk őket idealistáknak vagy liberálisnak – az „amerikai évszázadban” él. A világ szerintük egypólusú, a Nyugat arra predesztinált, hogy Keletre bővüljön, az amerikai „manifest destiny” globális érvényű, Ukrajnában a demokrácia küzd az autokráciával és a világ csendőre ma is az USA. Szerintük a hatalmi egyensúlyi állapotot az USA hegemónstabilitása biztosítja a világban. A másik tábor – hívjuk őket realistáknak – úgy véli, többpólusú világrendben élünk, és a másik fél – így az oroszok – biztonsági garanciáit is fel kellett volna ismernie a Nyugatnak. E realista tábor szellemiségét képviseli a II. Trump-adminisztráció is, ami nem újabb háborúkat akar indítani, hanem régieket akar lezárni. Szerintük Európának védelmét önálló lábakra kell helyezni és a függőséget partnerségre kell felváltani a NATO keretein belül. Az új amerikai vezetés izolacionista és protekcionista. A politika nyelve szerintük a diplomácia, és nem az intervenció és a hadviselés. Álláspontjuk szerint a békét a pólusok erőegyensúlyi állapota biztosítja.
• Mi a helyes és morális politikai cselekvés krízis idején? A liberális tábor a helyzetet nem látja megoldottnak, amíg az orosz medve nincs földre terítve és az orosz elnök nincs a hágai törvényszék elé állítva. Szerintük a problémát kizárólag a fronton lehet megoldani. Ez a tábor minden más megoldást amorálisnak és elfogadhatatlannak tart. A realista tábor szerint viszont a háborúk soha nem vákumból keletkeznek, és a szomszédos konfliktusnak is ismertek voltak az előzményei. Szerintük a háború előtt az egyik fél biztonsági garanciái nem hallgattattak meg, mindkét oldalon nemzetközi jogsértés történt, és Ukrajna egy geopolitikai játszma áldozatává vált. A békét szerintük csakis párbeszéddel és tárgyalásos úton lehet elérni.
• Hogy minderről ma már szabadon beszélhetünk, az az amerikai választási eredményeknek köszönhető. Leálltak a politikailag manipulatív, ún. tényellenőrző algoritmusok, és kukoricára térdeltek a techóriások vezetői – Jack Dorseytól Mark Zuckerbergig – akik színt vallottak: Biden kormányzata alatt erős politikai nyomás hatására manipulálták a közvéleményt, és tiltották le a demokrata kormányt kompromitáló tartalmakat (pl. Hunter Biden és ukrán érdekeltségeit taglaló laptop-tartalmak és az azt kiszivárogtató New York Post accountja)
• Az európai vezetés mindeközben fennmaradt egy száguldó vonaton, mely kazánházát eddig az amerikaiak fűtötték, akik viszont egy korábbi vasútállomáson bucsúzkodás nélkül leszálltak.
• A beharangozások ellenére nincs EU-s béketerv. Ha van is szó egy európai háborúzárásról, annak van egy Von Der Leyen-i harcos és egy Starmer-i békülékenyebb és atlantistább szárnya. Az egész összesítve nem érthető.
• Van viszont egy egyhangúan megszavazott védelempolitikai cél, a Rearm Europe, melyet a tagállamok mind üdvözölnek.
• A megújuló, közös Európai Védelem- és Biztonságpolitika azonban számos kihívással és egy terhelt történelmi hagyatékkal néz szembe. A jelenlegi motivációk, politikai környezet és tagállami érdekkülönbségek kísérteties hasonlóságokat mutatnak ugyanis az 1952-es Európai Védelmi Közösség tervének meghiúsulásával.
• Európa rendelkezik komoly fegyvergyártókkal (német Renk, Rheinmetal, francia Leclerc, brit Challenger), de a háború éveiben az amerikai fegyverimport megduplázódótt, az amerikai függőség erős, az importbehelyettesítés mind fegyverek, lőszerek, hírszerzési technológia és harcjármúvek terén óriási kihívás Európának.
• Az EU-csúcson meghirdetett Európai Védelmi Stratégia (EDIS), az Európai Védelmi Ipari Program (EDIP) valamint Ukrajna és közel egymilliós hadseregének segélyezése óriási eladósodással fenyegeti a kontinenst.
• Mindeközben Európa konzerválja szankciós hadviselését, zéró párbeszédet kíván folytatni eurázsiai szomszédjával. Azzal az országgal, ami itt volt, itt van és itt is lesz a szomszédban mindörökké. Szeretjük vagy nem szeretjük. Azzal az országgal, ami olcsó energiájával alappillére volt az európai versenyképességnek.
• Az EU versenyképességi mutatói és gazdasága az utóbbi években jelentősen meggyengült – többek között – a migrációs krízis és a COVID-járvány hatására. Stratégiai autonómiája a háborúban elfoglalt pozícója miatt tovább szűkül.
@követő