Pár napra vagyunk augusztus 8-tól, az USA oroszoknak adott, előrehozott ultimátumától, mely szerint, ha Oroszország nem hirdet tűzszünetet Ukrajnában, Trump bevezeti a 100%-os másodlagos szankciókat azokkal az országokkal szemben, melyek energiát vásárolnak Oroszországtól.
A tárgyalások jól haladtak télen és tavasszal az amerikai és orosz fél között. Mi változott meg?
Egy komplex geopolitikai játszmának természetesen összetett a háttere a jelenleg Oroszországnak kedvező fronthelyzettől a német újrafelfegyverkezésig, de egy alapvető hátráltató ok jól kitapintható.
Ez pedig Rutte, NATO főtitkár és a nyugati védelmi szövetség csiki-csuki játszmája. Mark Rutte tavasszal nyilatkozatok végtelen sorával nyugtatta meg a kedélyeket azzal, hogy a NATO „sohasem ígért tagságot Ukrajnának”, „a tagság nem lesz része az oroszokkal való békekötésnek” és állt Hegseth védelmi miniszter és Trump elnök mellé, hogy a Nyugat érti a NATO keleti bővítésének problematikáját és az oroszok biztonsági igényeit.
Február és május között közeledtek a felek, szerveződtek az isztambuli és moszkvai találkozók az amerikai, ukrán és orosz fél között.
Június 2-án azonban a Bukaresti Kilencek és az észak-európai országok vilniusi csúcstalálkozóján a NATO főtitkára úgy jelentette be, hogy „Ukrajna NATO tagsága visszafordíthatatlan”, mintha nem lett volna tegnap, és mintha egy teljes rezetet hajtottak volna végre a nem felejtő világhálón.
Figyelemre méltó az is, hogy a június végi, hágai NATO-csúcson elfogadott közös dokumentumba sem került bele a NATO ukrán tagság iránti elkötelezettsége. Annál inkább rögzült Rutte „flip-flop” játszmája a nemzetközi sajtó hasábjain, és június óta egyre messzebb kerül a tűzszünet és a békeszerződés gondolata.
#Ukraine #NATO #peacetalks #szalayberzeviczyandras