A vámháború kereskedelmi háborúvá fajult az utóbbi napokban. A kínaiak monopóliummal rendelkeznek a világ ritkaföldfém bányászata (70%), finomítása és feldolgozása (92%) terén, és ezt tudatosan használják.
– a csúcstechnológiás fegyvergyártáshoz, rakétagyártáshoz, elektromos autógyártáshoz, AI adatközpontokhoz elengedhetetlen szükség van ezekre a nyersanyagokra. Egyetlen F35-ös vadászrepülőgépben 400 kg ritkaföldfém van. Az amerikaiak létrehozták a pilóta nélküli légi járműveket, de kínai ritkaföldfém nélkül a gyártás ellehetetlenül.
– az USA az elmúlt 30 évben elaludt. Egyetlen, kaliforniai Mountain Pass ritkaföldfém bányájukat is bezárták 2002-ben, mert nem volt versenyképes a kínai árakkal. Utána újraindították, mentik a menthetőt, új bányák ellenőrzésére van szükségük. USA az ukrán ritkaföldfémek nélkül nem foglalkozik az ukrán-orosz testvérháború rendezésével, ha nem kap nyersanyagokat. Ukrajna 5%-kal rendelkezik. További 10% van Grönlandon, ennek üzleti alapokon történő, jogszerű kiaknázására valószínűleg lesz lehetőség, katonai megszállásra nem, mert az a transzatlanti tömböt borítaná néhány %-nyi fémért, amivel még mindig töredékkel rendelkeznek a kínaiakhoz képest.
– a kínaiak felfüggesztették 7 nehézföldfém exportját az USA felé, az amerikaiak pedig csúcstechnológiás chipek (NVIDIA – H20) szállítását állítottak le egymás irányába. Beállt az embargó.
– a kínai kormány négy feltételt támasztott az USA-nak a tárgyalásokhoz. Az első, hogy „több tiszteletet kérnek” az amerikaiaktól.
– Trump szerint náluk vannak a kártyák, mert Kína erősen függ az USA exportpiactól. A valóság ennél jóval árnyaltabb. A kínai export az elmúlt 25 évben 10x nőtt USA felé, de összeségében 15%-ot. Az USA felé irányuló exporthányad fokozatosan csökken, ma már csak 14,7%.
– mindkét hatalom kezében erős kártyák vannak, de a kínaiak ritkaföldfém-bányászati és -feldolgozás monopóliuma, stratégiai diverzifikációjuk (Egy Út Egy Övezet, Shanghaji Együttműködési Szervezet, BRICS, ASEAN stb.), méretgazdaságossági előnyeik, az amerikai államkötvények nagy kínai hányada, rohamos fejlődésük és térnyerésük komoly ászokat helyeznek a távol-keleti nagyhatalom kezébe. Vége a nyugati illúziónak mely szerint „mi innoválunk, ők dolgoznak.”
Kinél vannak a kártyák?
USA és EU
– J.D. Vance első európai nagyinterjújában (unherd.com) leszögezi, hogyszereti Európát, de az öreg kontinensre partnerként tekintene, nem „hűbéresként”, aki meg tudja védeni önmagát, és visszatér a demokratikus értékekhez, ahol a politikai ellenzéket nem állítja partvonalra a bíróságok koncepciós pereivel (Franciaország – Le Pen, Románia – Georgiescu, Olaszoszág – Salvini/Meloni) , és képes fékként és ellensúlyként, konstruktív kritikai partnerként fellépni az amerikai külpolitika kalandor jellegével szemben. Felemlegeti azt az ellenállást, amit Németország, Franciaország, Belgium tanúsított, amikor George Bush a nemzetközi jogot többízben megsértve interveniált Irakban, és tette tűzfészekké a Közel-Keletet. Felemlegette, ahogy az USA is kritikusként lépett fel a brit-francia partraszállás tekintetében a szuezi-válság idején. Vance szerint, amit ma az USA tesz, az a clintoni globalizációs és demokrácia-exportőr sokkterápia ellenterápiája annak patrióta, deglobalizációs és izolacionista komponenseivel.
NYUGATHASADÁS
– soha nem látott kulturális és politikai polarizáció alakult ki Nyugaton. Az orosz-ukrán háború értelmezése és megoldási javaslatai kiélezték a régóta meghúzódott mélyrepedéseket a nyugati világban. A politikai réteg alatt morális és világnézeti törésvonal látható, mely a legnehezebben orvosolható. Egyfelől Európa új jobboldali, szuverenista, konzervatív erői és a Trump vezérelte Egyesült Államok tárgyalásosan kívánja rendezni a háborút. Reálpolitikájuk szerint a 3 éve tartó háború előtt mindkét fél nemzetközi jogot sértett, a kelet-európai fennsíkon proxy háború dúl, a szankciók és fegyveres eszkaláció nem vezetnek eredményre, és 2022 február 24-én – a NATO keleti bővítését kifogásolva – Oroszország egy „megelőző háborút” indított. A realisták multietnikus, párhuzamos társadalmak helyett nyugati, keresztény értékekre alapuló hagyományos társadalmat kívánnak fenntartani, két biológiai nemet rögzítenek, történelmüket nem szégyenlik, harcolnak a woke ellen. A Nyugat szerepét egy megváltozott, többpólusú világrendben látják és a nyugati civilizáció 1 milliárdos lélekszámával szemben fennálló globális Dél és Kelet 7 milliárdos tömbjével probálják identitásukat, gyökereiket megtartani. A realisták szerint a békét és stabilitást a pólusok EGYENSÚLYI ÁLLAPOTA biztosíthatja.
– ezzel szemben a neoliberális, progresszív nyugat-európai politikai elit tűri vagy támogatja a woke-ot, társadalmi nemekről beszél a biológiai nemek mellett, multietnikus, nyitott társadalmat sürget, és az orosz-ukrán háború tekintetében továbbra is kitart a bideni elvek mellett: nem akar párbeszédet az oroszokkal, az orosz főgonoszt szerintük Ukránföldön kell térdre rogyasztani, mindenfajta szerződés felesleges velük, hiszen megszegik, és Putyint szerintük az ICC elfogató parancsa alapján a hágai törvényszék elé kell állítani. A Nyugat szerintük arra hivatott és jogosult, hogy szövetségi rendszerének határait a rivális hatalmak határaihoz, Keleti irányba bővítse. Ha pedig nemzetközi jogsértésről esik szó, az csak is „keleti autokráciák” oldalán történhet meg, a nyugati hatalmak részéről ilyen nem történik. A liberálisok továbbra is az USA HEGEMÓNSTABILITÁS világképében élnek.
A kérdés, hogy ez a mélységű nyugati hasadás milyen versenyhátrányba helyezi nyugati civilizációnkat Ázsiával és a feltörekvő nem-Nyugattal szemben.
VILÁGREND
– Amiben Trump rendszert változtat, az kétségen kívül a kommunikáció: egy poszt-diplomáciai iskolát hozott létre. Minden tárgyalási tradíciót felszámol a taktikai zavarás és őrült ember – az üzleti életben már sokszor tesztelt – stratégiájával.
– Nem Trump alakítja az új világrendet, ő megérkezett az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan kiépülő multipoláris világba, és minden erővel azon van, hogy az USA pozícióit (külkereskedelmi deficit, költségvetési hiány, rekordmértékű államadósság kezelése, újraiparosítás, adócsökkentés stb.) egy megváltozott világkereskedelmi rendben javítsa.
– Kockázatos, hogy szövetségi rendszerén belül ugyanazt a vehemens vámháborús retorikát használja mint riválisaival szemben. A világkereskedelem szövetségi és nem ellenségi rendszerek építéséről szól. USA valószínű finomít fellépésén idővel.
– A világrend különböző szegmenseiben más és más pólusokból áll: geopolitikai és biztonsági értelemben tripolaritásról beszélünk (USA, Oroszország, Kína), nukleáris fegyverkezés terén már régóta multipolaritásról kilenc állam részvételével (4 nyugati, 5 keleti), gazdasági és technológiai értelemben bipolaritásról (USA – EU szatelittel, Kína – BRICS szatelittel), pénzügyi értelemben pedig a mai napig unipolaritásról, azaz az Egyesült Államok dollárdominanciájáról beszélünk.
– A világ összeségében visszaállt a multipolaritásra, mely nemcsoda: a történelem túlnyomó részben több pólusú versenyterében zajlott, leszámítva néhány unipoláris pillanatot, mint például a Mandzsuriától Pannóniáig tartó Mongol Birodalom, vagy a Szovjetunió szétesését követő két-három évtizedig tartó Pax Americana kora. Mindennek eredője az emberiség DNS-ében rejlő versengés dinamikája.
A Hit Rádióban jártam Fekete Rita külpolitikai podcast-jában.
@követő