Törvényszerű, hogy az Egyesült Államokban a kormánypárt a félidős választáson elveszti a kongresszusi többségét. Míg Clinton és Bush – hasonlóan Trumphoz – mindkét házat elvesztette 1994-ben és 2006-ban, Obama 2010-ben a képviselőházat. A Republikánusok idén november 3-án a Szenátusban 7, a képviselőházban pedig 42 szék elvesztésével kerültek kisebbségbe, a kormányzóválasztáson pedig 5 helyet vesztettek el. A republikánus szavazók bizalomvesztése 2 fő okra vezethető vissza:
I. ÁREMELKEDÉSEK ÉS MEGÉLHETÉSÉGI VÁLSÁG – Trump két éve kihirdette a védővámok politikáját, hogy javítsa a külkereskedelmi mérleget az olcsó import beáramlásának megfékezésével. A vámok azonban felhajtották a nyersanyagok és importcikkek árát, mindez megemelte az inflációt. A véget nem érő iráni intervenció pedig a gázolaj gallononkénti árát kilőtte 2,90 USD-ről 4,15 USD-re. Áprilisban a Brent olaj hordónkénti ára meghaladta a 118 USD-t is. A konfliktus következtében tehát az üzemanyag- és energiaárak drasztikusan megemelkedtek, mely érzékenyen érinti az amerikai háztartásokat.
II. AZ IZOLACIONIZMUS ELENGEDÉSE – Egy tipikus MAGA szavazó azért szavazott Trumpra, mert elege volt abból, hogy gyakran arra ébred, hogy hazája megint támadást indított egy olyan távoli, kis ország ellen, aminek a nevét sem tudja kiejteni. Trump a demokrácia-export és a világcsendőrség leállításáról beszélt a kampány alatt mindvégig. “No more forever wars!” – kiabálta harsányan a ralin. Ehhez képest kormányzása második évébe lépve az éj leple alatt kihelikopterezte a venezuelai elnököt, megszállással fenyegette Kubát és Grönlandot, továbbá – Izraellel karöltve – támadást indított Irán ellen, mely konfliktus a mai napig bénítja a világgazdaságot.
A fentiek zárójelbe tették Trump eredményeit az illegális bevándorlás megfékezése, az adók csökkentése, a visszaiparosítás/reshoring, a közbiztonság javítása, a politikai célzatú USAID támogatások leállítása, a NATO költségvetési reformja és az államigazgatás költségcsökkentése terén.
Zárójelbe tették sikereit abban, hogy a kínaiakat a karibi és arktikumi térségből, a gender/ DEI szervezeteket pedig az iskolákból szorította ki.
Mindennek szögegyszerű tanulsága az, hogy egy kormány legfontosabb feladata a mindennapi megélhetés – avagy az élelmiszer- és energiaárak – alacsonyan tartása.
Ha ez nem adott, akkor a szavazók pajzsra emelt vezetőjüket is kardélre hányják pillanatok alatt.
