Trump őrült ember tárgyalási technikája ismét eredményes. Az amerikai elnök először 50, majd 30%-os vámokkal fenyegette meg az Uniót, majd nagylelkűen megállapodott 15%-os kulcsban a skóciai birtokára látogató uniós delegációval úgy, hogy a „világ legnagyobb deal-je” tartalmazza a vámmentességet az unióba exportált amerikai exportcikkekre, megtartja az 50%-os vámkulcsot az európai importacélra, és több mint ezerháromszáz milliárd eurónyi további energiavásárlásra és befektetésre kötelezi az Európai Uniót a következő három évre. Végül kaján vigyorral bejelenti, hogy az EU mindezen felül nagymennyiségű fegyvert is vásárol az amerikaiaktól.
A teljes igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy:
– az Unió eddig komoly külkereskedelmi többletben volt a glóbusz legnagyobb kereskedelmi kapcsolatában és eddig több amerikai közvetlen beruházás is érkezett USA-ból az EU-ba, mint fordítva.
– a 15% minden termékre korlátlanul vonatkozik a gépjárművektől a gyógyszeripari termékeken át a félvezetőkig (nem úgy ahogy a 10%-os brit vámkulcs, ahol egy bizonyos autóexport-kvótán felül már 30% a vám más exportcikkekre pedig 35%!)
– a rövidesen hatályba lépő 15% helyett ma még 27,5% vámot fizetnek az európai exportcégek
– a megemelt vám részben az árak emelkedésében fog lecsapódni, ami az amerikai vásárlók pénztárcája érez majd meg
Ezzel együtt a vámegyezmény asszimetrikus, és hátrányos Európa számára, mert:
– a magas vám hatására európai cégek nagy valószínűsséggel áthelyezik gyártásukat tengerentúlra, hogy kikerüljék azt, miközben Európa már így is súlyos versenyképességi problémákkal küzd
– német autóipari előrejelzések szerint ez akár 70 ezer munkahely megszűnését is jelentheti Európában, mely a Magyarországon működő német autógyártókat is érinteni fogja
– energiapiacunkat lényegében átadtuk az USA-nak, hiszen az évi 250 Mrd USD vásárlás háromszor akkora, mint amennyit eddig tengerentúlről vásároltunk
A CSAK PAPÍRON KÉTOLDALÚ MEGÁLLAPODÁS kódolva volt, mert:
– az Európai Unió nem tett önkéntesen lépéseket az eredetileg négyszer magasabb vámkulcsainak a mérséklésére (2,5 vs. 10%) Trump hivatalba lépése és új vámpolitikájának meghirdetése óta
– az Unió önkéntesen levágta magát az orosz energiáról, keleti energiafüggőségét nyugati energiafüggőségre cseréli, elhibázott, bürokratikus és bumeránghatású szankcióspolitikájából nem vonja le a tanulságokat
– az amerikai védelemtől való függőségét Európa tovább fokozta impulzív és átgondolatlan Ukrajna-politikájával
– nem beszélve az EU-Kínai csúcs fiaskójáról, mely szintén előrelátható volt, hiszen már július elején felfüggesztették a csúcsot előkészítő gazdasági párbeszédet. Kína nem viseli jól az Európai Bizottság Kínával szemben bevezett szankcióit és leckéztetéseit.
– Trump fenyegetései félelmet keltettek az uniós vezetőkben. Egyik vezető exportágazatunkra, a gyógyszeriparra Trump 200%-os vámot is belengetett. Az amerikai piac elvesztése súlyos válságba sodorta volna Európát.
Mindez együtt egy olyan gyenge tárgyalási pozícióba helyezte Von Der Leyent, amiből csak egyoldalú megállapodás jöhetett ki. Nemzetközi visszhangja rendkívül rossz: Macron ugyanúgy „megalázó politikai kapitulációnak” nevezte mint Le Pen, az európai sajtó pedig a „kontinens történelmének egyik legsötétebb napjaként” emlegeti.
A megállapodás több ponton felveti a kérdést: kinek a nevében tárgyal Von Der Leyen a világban?
Egy biztos: ahogy azt látni lehetett félévvel ezelőtt: szó sincs atlanti szakadásról. A multipolárissá váló világrendben Európa és USA organikus vagy kényszerített frigye determinált.