Az 1890-es években a kanadai Klondike-folyóhoz igyekeztek több tízezren aranymosó serpenyővel, mosóvályúval és csákányokkal Alaszkából és az Egyesült Államokból, ma pedig ipari gyémántfejes magfúróval, államilag támogatott amerikai bányászati cégek igyekeznek feltárni Dél-Grönland kritikus ásványi anyagkincsét.
A tét nagy. Elemzések szerint a chipgyártáshoz, digitális és zöldátálláshoz szükséges ritkaföldfém-szükségletünk megháromszorozódik 2040-ig. Grönland a világ 8. legnagyobb ritkaföldfém lelőhelye 1,5 – 30 millió tonnányi kritikus ásvánnyal. Nem ülhet rajta tovább 50 ezer inuit őslakos.
Minden katonai megszállásról, nemzetbiztonságról és gazdasági kikényszerítésről szóló fenyegetés az elejétől fogva blöff volt. Az Art of the Deal megfélemlítés-technika jegyében.
A teljes hazai média és szinte az összes hazai elemző – oldaltól függetlenül – Trump szenzációhajhász bejelentéseitől voltak elragadtatva, miközben semmi másnak nem voltunk tanúi, mint a madman tárgyalási technikájának kicsúcsosodásával.
Ahogy Trump Manhatten egyrészét megszerezte ingatlanfejlesztő cégének, úgy szerzett korlátlan ellenőrzést a sziget fölött az 1951-es védelmi szerződés szeptember 2026. szeptember 22-i kiegészítésével. Tette ezt úgy, hogy a dánok és grönlandiak még fel is lélegeztek, hogy „nyertünk, elült a veszély: nem jönnek az amerikai tengerészgyalogosok.”
A nagy-grönlandi blöffről írtam már 2 éve is a Magyar Nemzetben, most pedig már visszatekintve elemeztem a jelenséget annak minden megvalósulásában Fekete Ritánál a HIT Rádióban.
A beszélgetéss meghallgatható ITT.
