Donald Trump gyakran méltatja Kennedy békepártiságát és diplomáciai hagyatékát. JFK-re hivatkozott, amikor a Béketanácsot megalapította, Kennedy emlékének tisztelgett, amikor elnöki rendeletben utasította a hatóságokat a JFK-akták titkosításának feloldására, és Kennedy-vel állítja magát párhuzamba, amikor arról beszél, hogy a deep state meg akarja gyilkolni.
Trump elnöki ciklusának első évében valóban Kennedy nyomdokain haladt. A béketeremtés, a diplomácia és a mediáció hajtotta, amikor tető alá hozta a közel-keleti békemegállapodást, mediált Pakisztán és India között, békeszerződést ellenjegyzett az azeri és örmény elnökök között, több évtizede tartó kongói és ruandai konfliktust számolt fel, továbbá személyesen tárgyalt Vlagyimir Putyinnal Alaszkában az orosz-ukrán háború lezárásáról. Külpolitikáját is alapjában véve az izolacionista elv vezérelte. Alelnökével együtt számos fórumon rögzítette, katonai beavatkozást tengerentúl csak vég szükség esetén hajtanak végre és pontot tesznek a véget nem érő háborúk történetére (Forever Wars).
Békemissziója azonban a venezuelai elnökrablással, az Irán ellen indított izraeli-amerikai támadásokkal és Kuba fenyegetésével úgy tűnik, a végéhez ért. Trump elmúlt féléves teljesítménye alapján aligha nevezhető a béke hírnökének és a tárgyalásos diplomácia éllovasának. Túlterjeszkedő, nagyhatalmi külpolitikájával jó eséllyel a neokon, háborúpárti héják hagyatékát fogja gyarapítani.
Szívderítő és igazi intellektuális élmény ilyenkor Kennedy 1963 június 10-én, a washingtoni Amerikai Egyetemen elhangzott beszédét meghallgatni. A “Strategy of Peace” beszéd legfőbb megállapításai:
• “az USA és a Szovjetunió soha a történelemben nem volt háborús konfliktusban egymással és továbbra is az az érdekünk, hogy a hidegháború ne eszkalálódjon tovább, és a nézeteltéréseket a tárgyaló asztal mellett rendezzük”
• “nem Pax Americana típusú békére törekszem, melynek lényege a világ alárendelése az amerikai katonai fölénynek. Nem amerikai békére törekszem, hanem olyan békére, mely a világ nemzeteinek teszi békéssé az életét.”
• “Földlakóként mindannyian ugyanazt a levegőt lélegezzük be, mindannyian halandók vagyunk.”
• “sokan azt mondják, nem lesz itt addig béke, ameddig a szovjet politikai vezetés fel nem világosodik. Ezzel szemben én azt mondom, az önvizsgálatot nekünk is meg kell tartanunk.”
• “lehetetlennek tartják a békét az oroszokkal, és hogy velük szemben a háború elkerülhetetlen, de nekünk nemcsak a nemzeti érdekeink, hanem az emberiség érdekeinek védelme a célunk. Az pedig a béketeremtés.”
• “a béke alapja, hogy a népek önrendelkezését és biztonsági garanciáit tiszteletben tartsák a nagyhatalmak, és ennek érdekében fokozzák a kommunikációt egymással és leszereljék a fegyvereket”
• “az Egyesült Államok nem fog háborút indítani. A mi generációnknak elege van a háborúzásból. A mi stratégiánk nem a megsemmisítés, hanem a megbékélés.”
Két hónappal a beszéd után létrejött a Washington–Moszkva forró drót – közkeleti nevén a vörös telefon – és a felek aláírták a Részleges Atomcsend Egyezményt, mely utóbbi felfüggesztette az amerikai és szovjet nukleáris fegyverek kísérleteit levegőben, földön és vizen.
Hruscsov a beszédet a legnagyobb formátumú beszédnek nevezte az amerikai történelemben, és szövegét nemcsak a nyugati sajtó, de a Pravda is lehozta teljes terjedelemben.
Az amerikai republikánusok és háborús héják Kennedy beszédét azonban megalkuvó, gyáva és önfeladó megnyilvánulásnak nevezték.
Néhány héttel később Kennedy ellen az amerikai mélyállam halálos merényletet követett el Texasban.
