Európai Uniós tagságunk 22 évében a magyar külpolitika két testtartást vett fel az unió irányában. A szociál-liberális pártok a szupranacionális, föderális Európa-vízió jegyében egy koncíliáns, mintakövető magatartást képviseltek Brüsszelben. Mindeközben az elmúlt másfél évtizedben az Orbán-kormány nemzetállami megoldáskereséssel szuverenitásharcot folytatott Brüsszellel szemben.
A kétharmados Tisza-kormány mind szavazóit, mind politikusait tekintve rendkívül heterogén, és a jelek szerint ötvözni próbál majd liberális, szociáldemokrata, progresszív és konzervatív jegyeket a kormányzás során. Első és legfontosabb dolguk hazahozni a befagyasztott EU-forrásokat.
A Magyarországnak járó 10,4 milliárd eurónyi forrás – amiből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, míg a fennmaradó 4,4 Mrd EUR kedvezményes hitel – felhasználási határideje augusztus 31. Eddig kell teljesíteni a még előző kormány és az Európai Bizottság által megállapodott 27 szupermérföldkövet, melyből csak a legfontosabbakat emelem ki:
• OROSZORSZÁG elleni újabb szankciós csomag támogatása
• JOGÁLLAMISÁGért tett korrupcióellenes lépések közbeszerzések ellenőrzése, Integritás Hatóság felállítása, OLAF csalás elleni hivatal szerepének erősítéséről, vagyonnyilatkozati rendszer szigorítása, hatékonyabb ellenőrzés, a civil szervezetek érdemben beleszólhassanak az EU-pénzek felhasználásába – ezt már teljesítette az Orbán-kormány
• MENEKÜLTÜGY – szabályozásaink uniós joghoz harmonizálása. A Luxemburgi Bíróság jogerős ítéletei szerint a magyar tranzitzónák és tömeges kitoloncolások nem megengedettek. Az EU kvótaprogram elfogadása, amenekültszétosztásban való részvétel Mindaddig napi egymillió euró bírság, ami eddig már közel 900 millió euró terhet rakott ránk. Feloldásukhoz a kormánynak módosítania kell az idegenrendészeti törvényt, biztosítania kell a menedékkérők jogait, helyre kell állítani egy EU-konform menekültügyi rendszert idehaza.
• LMBTQ+ és genderjogi szabályok elfogadása, diszkriminációmentesség, a civil szervezetek újrafinanszírozhatóságának engedélyezése
• MAGYAR-UKRÁN viszony rendezése
• KÖZBESZERZÉSEK szabályozásának módosítása – csökkenteni kell az egyajánlatos közbeszerzések arányát, nyitottabbá tenni a pályázati eljárásokat, erősíteni a versenyt, a magyar hatóságoknak teljes körűen alkalmazniuk kell az Arachne nevű kockázatelemző eszközt, mely a támogatások kedvezményezetteire. alvállalkozókra vonatkozó adatokat elemzi, monitoring rendszer erősítése
• IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FÜGGETLENSÉGE– OBH elnök jogkörének szűkítése, politikai kinevezések felülbírálása, Kúria átalakítása, Alkotmánybíróság ne vizsgálhassa felül a bíróságok jogerős ítleteit, Kúria korlátozhassa a bírók jogait, közvetlenül az EU bírósághoz lehessen fordulni
• AKADÉMIAI SZABADSÁG helyreállítása
• DEMOKRATIKUS FÉKEK ÉS EGYENSÚLYOK visszaállítása, közmédia függetlenségének helyreállítása
• KÖZÉRDEKŰ VAGYONKEZELŐ ALAPÍTVÁNYOKra bízott egyetemek restruktúrálása, átláthatatlanság felszámolása – ezen egyetemek mindaddig nem köthetnek Erasmus+ és Horizon Europe programokra szerződéseket, az egyetemi önkormányzatiságot fenyegető politikai kontroll felszámolása
Ezen kívül Magyaroszágnak vélhetőleg felül kell vizsgálnia az orosz energiaembargó alóli mentességét, és betagozódnia az európai fősodorba, mely 2027-re teljesen le kíván válni fő energiaimportőréről, Oroszországról.
A Tisza-kormány a jelek szerint hibrid megoldásra készül: kiegyezni Brüsszellel, de ugyanakkor ellenállást is tanusítani. Az orosz energiaembargó alóli mentesség ügyében egy olyan kompromisszumos aranyközépút látszik körvonalazódni, hogy Magyarország leválik az orosz energiahordozókról, de nem a 2027 év végi céldátummal, hanem 7-8 éves haladék kérésével.
Feltehetelőg az Európa-politikánk egészét célozza egy ilyen középutas megoldás, legyen az a kínai kapcsolataink, ázsiai beruházásaink, környezetvédelem, mezőgazdaság valamint a menekültügyi jogharmonizáció.
Létezik-e a harmadik út? Erre az alapkérdésre kapunk válaszokat nagyon rövidesen.
